SzülőknekPedagógusoknakGyerekeknekGalériaAktualitásokSzoftverekHasznos

A távoktatás életmódváltás a diáknak, a tanárnak és a szülőnek is

Napok alatt álltunk át mindannyian egy teljesen új helyzetre, amire most közösen dolgozzuk ki a jó megoldásainkat.

Tanárok, szülők, szakemberek, gyerekek tanulnak napról napra új eszközöket használni, új szabályok szerint és egymással újra „ennyire” együtt élni. Hogyan gondoskodhatunk mindeközben gyermekeink jóllétéről és biztonságáról? Tisztában vagyunk azzal, hogy ez az új helyzet az egész család életére befolyással van, és hatalmas feladat hárul mind a szülőkre, mind a gyerekekre. Egyebek közt ebben is segíteni kíván a Hegyvidéki Önkormányzat a Hegyvidéki ONvédelem Program keretében, a Hintalovon Alapítvánnyal együttműködve. Az alábbi interjúban dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő válaszol számos kérdésre a helyzettel kapcsolatban.

– Milyen nehézségeket jelent a távoktatás?

– A bizonytalanság, a teljesen más tanítási felület sok feszültséget eredményezhet az amúgy is szorongással teli légkörben. Ami most történik, az életmódváltás az oktatásban részt vevő mindhárom szereplőnek: diáknak, tanárnak, szülőnek egyaránt. Az iskola emellett a társas érintkezés legfontosabb színtere is. Ahogy nekünk, felnőtteknek, a munkahelyi ebédek és kávézások kiesésével, úgy gyerekeinknek is átalakulnak most abaráti, kortárs kapcsolataiis, az ezzel kapcsolatos bizonytalanságokban, nehézségekben pedig nagyobb szükségük lehet szüleik megértésére és támogatására, mint korábban. Míg online tanítani és tanulni, remélhetőleg, mind megtanulunk a következő hetekben, a szünetekben való beszélgetéseket, a padok közti súgást, az iskola utáni bandázást nem pótolja semmilyen online eszköz. A megszokott mindennapi rutin és a baráti érintkezések elvesztése olyan hiányokat, veszteségeket okozhat, ami kihat a teljesítményre, a motivációra, a mentális egészségre is.

– Ezeknek milyen hatása lehet az eszközhasználatunkra?

– Amiatt, hogy atársas érintkezéselsődleges felülete is az online térbe helyeződött át, és hogy ennek működtetése legalább olyan fontos, mint a digitális tanórákon való részvétel, lényeges lehet a következő időszakban, hogy erre is jusson idő és figyelem. Érthető szülői igény mindeközben az is, hogy szeretnénk, ha gyerekeink nem töltenék minden idejüket kütyüzéssel.

– Mit tehetünk ennek érdekében?

– Fontos, hogy lehetőség szerint magunknak is adjuk meg az ebben az időszakban szükséges időt és figyelmet, mert ha mi nem vagyunk jól, a családunk mint közösség sem tud jól működni. Ha viszont már tudunk csapatban gondolkodni, akkor az alábbi lépéseket érdemes megfontolni.

Vannak kérdések, amikről jobb inkább többször beszélni, mint egyszer sem – a biztonságos nethasználat ezek közé tartozik. Mielőtt bármibe kezdenénk, próbáljunk megbizonyosodni arról, hogy gyermekünk rendelkezik a szükséges digitális kompetenciákkal .

Ahol már elég nagyok ehhez a gyerekek, segíthet, ha közösen fektetjük le a kütyühasználatot érintő szabályokat. Egy ilyen beszélgetés során tisztázhatjuk az ehhez kapcsolódó érzéseinket, igényeinket, és ezek ismeretében akár egy közös, családi digitális megállapodást is köthetünk (például az étkezőasztalnál senkinél nincs ott a telefon, a közös étkezések idején az ebédre, egymásra figyelünk, kutyasétáltatás közben a kutyára és egymásra figyelünk, ott sincs telefonozás, este közösen mesét nézünk, akkor sincs telefon stb.). Ezt természetesen, igény szerint, a napi gyakorlat próbája után többször, akár rendszeresen is értékelhetjük, és szükség esetén módosíthatjuk, szintén egy közös folyamat részeként.

Mivel a gyerekek most több időt töltenek a neten, nagyobb eséllyel találkozhatnak nem nekik szánt tartalmakkal (reklámok, videók, egészségtelen, erőszakos üzenetek stb.). Ha tudunk, teremtsünk olyan környezetet, amiben mer majd hozzánk fordulni az ehhez kapcsolódó esetleges kérdéseivel, szorongásaival, illetve időről időre megismételhetjük a célzott beszélgetéseket, hogy tudja és érezze:a digitális térben is vele vagyunk, fogjuk a kezét, és számíthat ránk.

A legtöbb családban sokaknak sok szerepben kell most egyszerre a megszokotton felül teljesíteniük, és gyakran a rendelkezésre álló terek és eszközök sem könnyítik meg mindezt. Ha a család egyes tagjai egyéni, valamint közös napi- és heti rendet készítenek és követnek, abban világosan kijelölhetők az online és a valós térben megvalósítandó feladatok (iskolai, munkahelyi kötelezettségek), megélhető élmények (baráti, családi kapcsolatok ápolása, filmnézés, játék stb.) és az ezekhez rendelt időkeretek.

Ha ez megvan, érdemes tovább, a nagytól a kicsi felé haladva tisztázni, hogyan járjunk el ezekben, és a legfontosabb közös megállapodásokat (milyen eszközöket mire, mennyit és hogyan használunk, hogyan bánunk az adatainkkal, kinek mit küldünk, és mit hogyan nyitunk meg, töltünk le stb.) akár írásos formában a számítógépek, dolgozósarkok mellett is elhelyezni.

Ha a fentiek eredményeképpen sikerül közös nevezőre jutnunk, jól jöhet, ha van egy „katalógusunk” az egyéb örömforrásként és/vagy közös élményként bevethető, kütyümentes aktivitásokról. A yelon oldalain szülőként és gyerekként is rendszeresen frissülő tippeket találunk, az olvasós és mozgós kihívásoktól kezdve a Vasarely Múzeum sablonjaival való kreatívkodáson át a papírrepülő-hajtogatásig.

Kereshetünk új, közös, családi hobbit (bábszínház, kertészkedés a kertben, erkélyen vagy akár egy ládában, makettezés, legóból a kedvenc helyeink megépítése stb.). Kalandba vagy versenybe csomagolhatjuk a régóta húzódó terveinket (spájz, ruhásszekrények vagy a régi fotók, családi naplók rendberakása). Segíthetjük kedves, otthon is elvégezhető kísérletekkel az iskolai tanulást, de megkérhetjük a gyerekeinket otthon hetilap írására, kiállítás szervezésére vagy lakáson belüli idegenvezetésre, túrajelzések rajzolására – a lehetőségeink leginkább a saját és a gyerekeink képzeletén és érdeklődési körén múlnak. Közben pedig, még ha néha-néha nehéz is lesz ez a kényszerű bezártság, ne felejtsük el, hogy ha ügyesen csináljuk, mindebből megerősödve mehetünk majd együtt tovább.

Hasznos tippek

Hasznos oldalak


Vissza